A DAJKAGALAMBOK ALKALMAZÁSÁRÓL
A galambtenyésztésben évszázados hagyománya van a rövidcsőrű galamb fajták fiókáinak a szülőpárok helyett hosszúcsőrű galambfajtákkal történő felnevelésének. Az utóbbi évtizedekben már egyre több díszgalamb fajtánál, sőt kiállítási célból tenyésztett haszongalamboknál is használnak dajkagalambokat a tenyésztők. A dajkáltatást azért alkalmazzák, hogy ezáltal növeljék a felnevelt galambfiókák számát, oly módon, hogy a szülőgalambokkal történő nevelés nehézségeit kiküszöböljék. Az esetek egy részében elveszik a tojásokat a nagysúlyú szülőpárok alól, azért, hogy azokat össze ne törjék, vagy a kikelt fiókákat ne nyomják agyon, ne verjék ki a fészekből. Dajka alá teszik a tojásokat azért is, hogy az értékes szülőpárok gyakrabban rakják le tojásaikat, ezzel növelve a fiókák számát.
A rövidcsőrű fajtáknál sem a nevelési ösztön hiánya miatt kell dajkáltatni a fiókákat, hanem azért, mert a fiókák két hetes kora után a rövid csőr miatt mechanikailag válik nehézzé az etetés. A szülő által adott takarmány egy része nem kerül a fiókák begyébe, szétszóródik a fészekben, a hiányosan táplált, éhes, de még egészséges fióka ezután még türelmetlenebbé válik, szinte nekiront az etetéssel próbálkozó szülőnek, nagy vehemenciával követeli az etetést, ebben a felfokozott idegállapotban még kevesebb takarmányhoz jut a fióka, folytatódik az eléhezés, a szülő is kerülni fogja agresszív fiókáját, és ha a tenyésztő mesterséges táplálással nem avatkozik be, néhány nap alatt bekövetkezik az elhullás.
Az sem utolsó szempont a dajkával történő nevelésnél, hogy a szülőpárokat megkíméljük a fiókák felnevelése idején bekövetkező kondícióromlástól, mely azt eredményezi, hogy a következő tojások biológiailag kisebb értékűek lesznek, a fiókák kelésgyengén jönnek a világra, esetleg nem tudnak kikelni.
Érdekes módon a galambtenyésztés magyar irodalmában nem találkoztam a dajkáltatás módszerének és a nevelés tapasztalatainak leírásával. Ezért határoztam el, hogy 30 év rövidcsőrű tenyésztés során összegyűlt ismereteimet leírom, biztos vagyok benne, hogy más fajták tenyésztői is tanulhatnak belőle.
A dajkáltatásnak három módszerét ismerem: az egyik, amikor a tojásokat dajkagalamb alá teszik és a fiókákat kikeléstől kezdve a dajkák nevelik. Ennél a módszernél a problémát csak az okozhatja, ha nagy az idő különbség a szülők és a dajkagalambok tojásainak lerakása között. A második megoldásnál a szülőpárok keltik ki a fiókákat és azokat lehetőleg már életük első hetében dajkagalambok alá teszik. Újabban egy harmadik módszert is kezdenek alkalmazni a tenyésztők, amikor tojásos papagáj lágyeleséggel táplálják a fiókákat és a dajkagalambokat mellőzik. Ezt hasonlóan végzik, mint a nagytestű papagájok tenyésztői. A fiókákat papírdobozba teszik, a doboz fölé állítható magasságú íróasztal - lámpát tesznek, ezzel biztosítva a kellő hőmérsékletet. Az etetéshez Belgiumban gyártott tojásos lágyeleséget használnak.
Én magam azt a módszert alkalmazom, hogy a szülők által megpépelt fiókákat 3 – 6 napos korukban dajkagalambok alá teszem. Ennél a módszernél az okozhat problémát, ha a rövidcsőrű galambok és a dajkagalambok fiókáinak kelése nincs egymással időbeli szinkronban. Ezt a hibát nagyobb létszámú galambállományokban úgy lehet kiküszöbölni, hogy pontos feljegyzéseket vezetek a galambok fészekállapotáról. Valamikor arra tanítottak, hogy ahány pár rövidcsőrű galambom van, ugyanannyi legyen a dajka is. Ezt a tanítást a gyakorlat nem igazolta, mivel a tojások egy része összetörhet, a galambfiókák másik része nem kel ki, vagy kelésgyengeként elpusztul. A gyakorlat azt eredményezte, hogy elegendő 3 pár rövidcsőrű galamb mellé két pár dajkagalambot tartani. A rövidcsőrű galambok mellett postagalambokat és ezek keverékeit tartom dajkagalambként. Ahhoz, hogy a neveltetés sikeres legyen, a kikelő rövidcsőrű fiatalok 3 – 6 napos korukban pépelő dajkagalambok alá kerüljenek már a tojások lerakásakor pontosan felírom a tojásrakás időpontját a rövidcsőrű galambnál és ugyanúgy a dajkagalambnál is. Ekkor már megtervezem, hogy melyik három pár rövidcsőrű galambhoz melyik két pár dajkagalamb tartozik. Továbbiakban figyelemmel kísérem a rövidcsőrű tojásokat, s ha azt látom, hogy terméketlen a tojás, vagy összetört, a programozást átírom, újragondolom. Abban az esetben, ha több a keltő dajkagalamb, akkor azok egy része alól elveszem a tojást, abban a biztos tudatban, hogy 10 nap múlva ismét le fognak tojni. Az sem mindegy, mikor veszem el a tojást, ezért figyelemmel kísérem azt is, hogy mikor várható rövidcsőrű tojás, s ehhez passzoljon a dajkák új tojásainak lerakási ideje. Ehhez a programozáshoz nagyon jó segítséget ad az a tapasztalat, hogy rövidcsőrű galambjaim általában harminc naponként rakják le tojásaikat, ha a tojások megsemmisülnek, vagy elveszem alóluk, náluk is tíz nap múlva várható a következő tojásrakás. Ezeket a számokat figyelembe véve , meg lehet tervezni, hogy a dajkagalamb a tojás elvételét követően számomra kedvező időpontban rakja le következő tojásait. A tojásrakásokat úgy tartom nyilván, hogy egy négyzethálós lap bal oldalán egymás alá írom a rövidcsőrű galambok tojásrakásának idejét, a jobb oldalon a dajkagalambokét. Vonalakkal jelölöm az összetartozó párokat, ha a fészekállapot változik, a vonalakat átrajzolom az új beosztás szerint. Ha el kell venni a dajkagalambok alól a tojást, az ilyen párokat törlöm a sorból. Nagyobb létszámú dajkaállományokban úgy is lehet finomítani a rendszeren, hogy a dajkagalambok tojásait cserélgetem, ha olyan tojást teszek a dajkák alá, amelyik egy- két nappal korábban, vagy két – három nappal később kel, mint a sajátja, biztosan számíthatok a kikelő fiókák megpépelésére és a további nevelésre. A korábban kelő tojások esetén azt kell figyelembe venni, hogy a dajkagalamboknál a pépképződés megindulásához a kotlási idő mellett a fióka érezhető mozgása, kopogása a tojásban, szintén feltétel.
A rövidcsőrű galambok pépelésével kapcsolatban azt figyeltem meg, hogy a szülőknél a kikelés napján egy hígabb pép képződik, ezzel könnyen pépelik fiókájukat. A második naptól pépjük besűrűsödik, ezzel már egy újonnan alátett fiókát nem tudnak megpépelni. Ha az első fél napon nincs megpépelve a rövidcsőrű fiatal, tojásos papagáj lágyeleséget kap, amíg a szülők nem kezdenek el pépelni.
Néhány jótanács, melyet a sikeres dajkáltatás érdekében érdemes megfogadni: dajkagalambnak nyugodt természetű, nem agresszív fajtákat kell választani. Fontosnak tartom azt is, hogy ne a padozaton legyen a dajkák fészke, mert egyes galambok annyira védik fészküket, hogy az odabotorkáló, fészkükbe bebújó fiókákat véresre verik.
Gyakori panasz, hogy a dajkák nem etetik a fiókákat. Véleményem szerint ez legtöbbször nem a nevelő hibája, hanem azért fordul elő, mert a fiókák fáznak, vagy betegek, s ezért nem kérik az etetést. Ekkor is mesterségesen kell etetni a fiókákat, s érdemes antibiotikumos kezeléssel is kísérletezni.
Előfordul, hogy valamilyen ok miatta nagyobb fiókákat kell a dajkák között cserélgetni. Ilyenkor soha ne tegyünk éhes fiókát az új helyre, mert gyakran nem fogadják el, megverik.
Célszerű ezeket a fiókákat megetetni, megtömni, s a megnyugodott fiókát áttenni a dajkához, így nagyobb az esély a befogadásra.
Nagyon kell figyelni abban az időszakban, mielőtt a dajkagalambok következő tojásaikat leraknák. A hímek ugyanis nagy vehemenciával hajtanak fészekre, a fiókák nevelését elhanyagolják. Ilyenkor is szükségesnek tartom a fiókák mesterséges etetését addig, amíg a tojók tojásaikat lerakják, mert utána a hímek is majd szorgalmasan etetnek.
Fontosnak tartom, hogy a leválasztott fiatalok gyorsan rászokjanak az önálló táplálkozásra. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok addig nem kezdenek enni, amíg nem ittak. Nem tartom jó módszernek a fiókák fejének ivóvízbe nyomását, a fuldokló fiatalok legtöbbször nem isznak. Eredményesnek tartom, ha egy nyitott edénybe húsz -harminc cm. magasból csurgatom a vizet, erre a hangra a fiókák odajönnek, s legtöbbször isznak is. Még előbb isznak önállóan, ha vegyszer nélküli fürdővíz locsogását hallják, s odajönnek társaikhoz fürdeni és inni.
Ahhoz, hogy ismereteink gyarapodjanak, javaslom tenyésztőtársaimnak, hogy ez irányú tapasztalataikról - bármely rövid terjedelmű is legyen az – írjanak, a „Mesterfogások” c. rovatban közre lehet adni!
Dr.Czeglédy Pál |
AJÁNLOM AZ OLDALT
